Ha már nem lehet az enyém, amit igazán szeretnék, az ízes, színes, fűszeres, ami önmagában tökéletes. Ami minden pillanatban új, és kielégítő. Izgalmas, titokzatos, illatos, amit akkor is kívánok, ha már megkaptam... Akkor, de csakis akkor jöhet a torta!

Rétegekben felváltva piskóta, és langyos lekvár, ragadós szirup, és csokikrém. Az egész beburkolva rózsaszín cukormázzal. A tetejére a hab, na és a gyertyák... Borzasztó sok gyertya!

Tessék csak! Ünnepeljétek a Hobbiistennőt! Egy italt...?

Nyugi fiúk! Ha az ujjam, vagy bármim köré csavarok valakit, csak pótcselekvés. Egy unatkozó kobold péntek tizenharmadikai játéka. Nem kell komolyan venni, nem tart már sokáig! Vége lesz, mint egy lüktető szenvedélyes, elgondolkodtató, fülbemászó dallamnak. Egy daraig vibrál és érzelmeket kavar, aztán már csak az eszünkbe jut néha. Hogy símúlt, átjárta a testünk! Egy kis időre, ami a miénk volt, magunkénak érezhettük. Még tart az ünnep, s ha elhisszük a mesét, még tart a varázslat. Csiribú-csiribá, hipp és hopp! Kopp!  :)

 

Nem mondom meg, hány éves lettem! (Úgyis mindenki tudja)